Pásztorok az éjszakában

Ágoston Julián

Pásztorok az éjszakában

Gyere pajtás, induljunk már

Csillagunk is fenn ragyog,

Vén, számadó Öreg bojtár,

A kezünkben somfabot,

s szívünkben egy-életünk

minden búja, bánata,

elmeséljük, mivé lettünk,

mi a pásztor panasza.

Kicsi a nyáj, sok az ember,

szűköcske a fizetés,

a sok kis száj enni szeret,

de a kenyerünk kevés.

Abból hoztunk kóstolónak,

Kicsi Jézus, teneked,

tejecskét a szoptatónak,

ajándékunk meg ne vesd!

Kis barikád hova kössük?

No, hát itt a jászol-láb,

furulyánkkal hadd köszöntsük

ezt a kicsi kápolnát!

Furulyaszó, bamba barmok,

Kőbörtön és éjszaka,

mégis századokon hangzott

ez éj minden szava,

angyalok ajkáról áradt,

a világra szerteszét:

„Dicsőség a Magasságnak,

s itt a földön békesség!”

füveskönyv