2011. február 19., szombat

Pásztorok az éjszakában



Ágoston Julián
Pásztorok az éjszakában

Gyere pajtás, induljunk már
Csillagunk is fenn ragyog,
Vén, számadó Öreg bojtár,
A kezünkben somfabot,

s szívünkben egy-életünk
minden búja, bánata,
elmeséljük, mivé lettünk,
mi a pásztor panasza.

Kicsi a nyáj, sok az ember,
szűköcske a fizetés,
a sok kis száj enni szeret,
de a kenyerünk kevés.

Abból hoztunk kóstolónak,
Kicsi Jézus, teneked,
tejecskét a szoptatónak,
ajándékunk meg ne vesd!

Kis barikád hova kössük?
No, hát itt a jászol-láb,
furulyánkkal hadd köszöntsük
ezt a kicsi kápolnát!

Furulyaszó, bamba barmok,
Kőbörtön és éjszaka,
mégis századokon hangzott
ez éj minden szava,

angyalok ajkáról áradt,
a világra szerteszét:
„Dicsőség a Magasságnak,
s itt a földön békesség!”

füveskönyv

1 megjegyzés:

erdoseva55 írta...

Nagyon kedves kis vers,olyan hamar megtanulható,fülbemászó a szövege. Jó, hogy leírtad nekünk!